Rómeó És Júlia Szereplők Jellemzése
- A szereplők jellemzése a Rómeó és Júliában - Irodalom érettségi tétel
- One drama: Rómeó és Júlia: Szereplőjellemzés röviden
- Shakespeare - Rómeó és Júlia - Elemzés | Oldal 4 a 11-ből | Olvasónaplopó
A 4. felvonás 4. jelenetéből kiderül, hogy a neve Angela, és a darab folyamán az is kiderül, hogy férjnél volt, és volt egy Zsuzsi nevű lánya, aki 11 évvel korábban, a földrengés során halt meg. [1] Ő nevelte Júliát, így a bizalmasa és azon kevesek közé tartozik, akik tudnak Rómeóval kötött házasságáról. Ő viszi meg Tybalt halálának és Rómeó száműzésének hírét, majd arra biztatja Júliát, hogy menjen feleségül Párishoz, hisz úgysem láthatja többé Rómeót. Júlia elárulva érzi magát, és úgy dönt, többé nem osztja meg érzéseit dajkájával. Gergely és Sámson [ szerkesztés] Gergely és Sámson Capuleték szolgái, akik az első felvonás első jelenetében civakodni kezdenek Montague-ék szolgáival. Gergelynek nem akaródzik verekedni, Sámson azonban provokál, fügét mutat Ábrahámnak. A szolgák civakodása vezeti be a mű alaphangulatát, a két család viszálykodását jelzi előre. A két szolga máskor is felbukkan a műben, Tybalt oldalán. Júlia [ szerkesztés] Capuleték egyetlen leánya, a darab címszereplője. Az I. felvonás 2. színében Capulet elmondja, hogy még nincs 14 éves.
A szereplők jellemzése a Rómeó és Júliában - Irodalom érettségi tétel
ESCALUS, Verona hercege Tisztsége, mit többnyire a Shakespeare-komédiában, afféle fából vaskarika: polgárváros hűbérura. Hivatala szerint a közrend őrzője és a civilizált ráció letéteményese. Pártatlan felülállását jelzi, hogy míg egyik rokona (Mercutio) Montague-párti, másik (Páris) a Capulet-házhoz húz. Egyensúlyozó igyekezete teljhatalma ellenére is tehetetlen, mivel a fiatalok drámájában az idősebbek csak epizodisták lehetnek, nem sorsmeghatározók. Júlia dajkája ( a mindenttudó szerelmi közbenjáró) Alakja ( a Kerítőnő) a klasszikus komédiából került az olasz novellába, melynek jellegtelen mellékszereplője itt pompás karakterré válik, hogy humoros közjátékaival ellensúlyozza a tragédiát. Cserfes szerepében Mercutio párja, de vele ellentétben a szerelem belső köréhez tartozik. Ő képviseli a komikum határain belül a valóságról mindent tudó életvidám testiséget. Így lesz " praktikus" tanácsával végül a szerelem árulója, akit megvetéssel maga mögött hagy a végzetébe induló Júlia. Lőrinc barát ( a tudós lelkiatya) Őt a magasztos erkölcsi elvek és a távlati célok vezetik.
A 2. szín ből megtudjuk, hogy a Capulet család egyetlen lányát, Júliát feleségül kéri Páris gróf, aki szívesen látott kérő, mivel előkelő nagybirtokos, és a Herceg rokona. Egyelőre azonban nem kap határozott választ, az apa ugyanis lányára akarja bízni a döntést, ráadásul szerinte Júlia még túl fiatal, alig 14 éves. Ebben Shakespeare eltér a forrásművektől, megfiatalítja Júliát: Brooke poémájában Júlia 16, Painter novella feldolgozásában 18 éves. Páris grófról már most érdemes elmondani, hogy őszintén szereti Júliát és nem volna ellenszenves szereplő, de egy pillanatig se jut eszébe, hogy szerelméről talán a lánynak (is) kéne beszélnie: csak az apával egyezkedik, Capulettől kéri Júlia kezét. Hiába előkelő, vonzó és művelt, ha az apának akar tetszeni, nem a lánynak; hozzáállása miatt a konzervatív felfogású, feudális értékrendű szereplők közé tartozik, akárcsak Capulet, Capuletné, Tybalt és a Montague-szülők. Capuleték bált rendeznek, melyről Rómeó és Benvolio véletlenül tudomást szerez: az olvasni nem tudó szolga – nem sejtve, hogy egy Montague-val áll szemben – épp az arra jövő Rómeót kéri meg, hogy olvassa föl a meghívottak névsorát.
- Rómeó és júlia szereplők jellemzése röviden
- Budapesti ii és iii kerületi bíróság 2017
- Oktatási segédanyagok - 12. B - Shakespeare: Rómeó és Júlia
- Gyermek baleseti sebészet ügyelet budapest full
- 14 napos turbó diéta vélemények
One drama: Rómeó és Júlia: Szereplőjellemzés röviden
JÚLIA, a kamaszhõsnõ A színházi gyakorlatban a drámai szende -naiva – játssza, noha jellemének meghatározója nem a szende naivitás, inkább a szenvedély és a józanság együttesében megnyilvánuló bátor õszinteség. Dramaturgiai elõképét Shakespeare- vígjáték szellemes és temperamentumos hõsnõiben kereshetjük, akik dévaj intelligenciával irányítják az epekedõ- csapongó férfiak vágyait csakúgy, mint önnön hűségesen érzõ szívüket. Júlia lételeme más: nem a társaság, hanem a magánélet, nem az udvarlás cselszövény, hanem a szerelmes lélek története. Ami egyszersmind felnövés- történet: gyermeklány az elragadtatások és megpróbáltatások során küzdeni és áldozni képes asszonnyá érik. A Shakespeare- tragédia színpadán Desdemona fog majd a nyomába lépni. RÓMEÓ, a kamaszhõs A színházi gyakorlatban az amorózó -hõsszerelmes- játssza, pedig polgár: mint szerelmese õ is a polgári házasság hõse és mártírja. Az átlagosság poézise dicsõül meg benne. Szerepe a Júliáénál nagyobb és cselekményesebb, de figurája halványabb, egyénisége árnyaltabb.
Dramaturgiai előképei, a korai Shakespeare-vígjáték derék fiúi, nem főszereplők. Főhőssé a viszonzott szerelem csodája avatja. Érzelmeit követve impulzívan cselekszik, nem tragikus alkat. De a helyzetei tragikusak: kétértelműek. Az osztatlan személyiség kettős tükörben látszik: ha az ellentmondásba belelátnak, ha tudata kettéhasadna, tragikus jellem lenne. De nem ér rá ítélni a helyzeteit: elég, ha megélni tudja őket, ameddig élhet. A gyors helyzetváltozások korán érlelik mélázó aranyifjúból felelősséget viselő felnőtté (házasemberré, gyilkossá, bujdosóvá), nos így tapasztalattal töltekezve, de mégis fiatalos telhetetlenséggel ölelheti magához halálát. A nyomába lépő tragédiahősök – Brutus, Hamlet, Othello – típusának éppannyira ellentétei, mint folytatásai. MERCUTIO, a tréfamester Ez a sziporkázóan szellemes, nyughatatlan ifjú – titán – típus a divat diktátora és kritikusa, a korai Shakespeare-vígjátékban (pl. a Lóvátett lovagok -ban) főhősként tündököl. Itt karakterszerepre korlátozva főként magánszámokkal parádézik a szerelem bűvös körén kívül.
CSak Péter, a Dajka kísérõje juthat némi humoros epizódszerephez. Baltazár, Ábrahám ( a Montague- ház komikus szolgái) Nincs jellemük, csak alkalmi funkciójuk. Ábrahámnak nyoma vész az elsõ jelenet után, Baltazár szerepe a hírvivésre korlátozódik.
Shakespeare - Rómeó és Júlia - Elemzés | Oldal 4 a 11-ből | Olvasónaplopó
Montague-né [ szerkesztés] Montague felesége, Rómeó anyja. Kétszer jelenik meg a műben, az első felvonásban visszatartja Montague-t a vitába való beszállástól, később pedig Benvolióval beszél. Másodjára a harmadik felvonás első jelenetében jelenik meg, amikor a herceg dönt Rómeó sorsáról. Rómeó száműzetése után belehal a bánatba, nem sokkal fia előtt: [1] HERCEG Jöjj, Montague, ma fölkeltél korán, Lásd, mily korán feküdt le gyermeked. MONTAGUE Ó, herceg, hitvesem meghalt ma éjjel, Nem élte túl fia száműzetését. Mi új csapás zendül vénségem ellen? Rómeó [ szerkesztés] Montague-ék fia, aki igyekszik távol tartani magát a viszálykodástól. A mű elején egy Róza (Rosaline) nevű lányba szerelmes reménytelenül, Capuleték bálján azonban megpillantja Júliát, és beleszeret. Amikor Tybalt megöli Mercutiót, válaszul Rómeó a halálba küldi Tybaltot, amiért Mantovába száműzik. Boldizsár értesíti Júlia haláláról, így Rómeó mérget vásárol a mantovai patikáriustól, és Júlia kriptájában megissza azt. További szereplők [ szerkesztés] Escalus herceg [ szerkesztés] Escalus herceg Verona elöljárója, ő próbálja fenntartani a rendet a két család viszálykodása közepette.
Rómeót és Júliát ő adja össze, bízva abban, hogy ez a frigy békülést hoz a gyűlölködő családokra. Amikor a fiatal Capulet - lányt Parishoz akarják kényszeríteni, Júlia hozzá fordul segítségért. Egy fiolát készít neki, mely negyvenkét órára tetszhalottá teszi. Lőrinc barát hiába küld levelet Rómeónak a trükkről, a fiú nem kapja meg, hanem még idő előtt megöli magát bánatában. Az atya ekkor ér oda, Júlia éppen ébredezik, de a lányt nem tudja meggyőzni, hogy meneküljenek el ketten a kriptából. Júlia ott marad, s ő is véget vet életének. A tragédia után vallomást tesz a hercegnek. Escalus, a herceg: Ő Verona hercege, próbálja kibékíteni a két családot, de nem tud ellenük mit tenni. Hiába van hatalma, tehetetlen, a várost a gyűlölet övezi. Lord Capulet és Lady Capulet: Lányuknak a legjobbat akarják, ezért fiatalon szeretnék férjhez adni Paris grófhoz, aki elég gazdag, hogy rendezze adósságaikat. Lady Capulet szinte egy közömbös idegen Júlia számára, távolról irányítják a leány életét. Ám amikor ellenszegül az akaratuknak, Lord Capulet szigorúvá és fenyegetőző szülővé válik, ráijeszt Júliára.
Lőrinc barát levelet küld Rómeónak, hogy értesítse a cselről, de a hírt nem kapja meg. Rómeó Júlia halálhírére visszatér. 5. felvonás: a tragédia. Rómeó a kriptában megöli Párist, majd önmagát. A magához térő Júlia is öngyilkos lesz. A két család kibékül. Helyreáll a rend, de borzalmas árat kell fizetni érte, mindenki megbűnhődik. Jellemek: Shakespeare kiváló emberismerete, nagy jellemábrázoló képessége már ebben a korai darabjában is megmutatkozik. Szereplői átlagos emberek, nincs bennük semmi rendkívüli. A szenvedély teszi őket különlegessé. Jellemváltozás csak Rómeónál és Júliánál van. Júlia: józan, őszinte kamaszlány. Félelmei ellenére vállalja tettei következményét. A megpróbáltatások során küzdeni és áldozni képes asszonnyá válik. Kettejük sorsát többnyire ő irányítja, ő mindig tudja, mi a teendő. Akkor érik igazi hősnővé, amikor megtudja, hogy Rómeó megölte Tybaltot. Ekkor csap benne össze a kétféle hűség: a családja iránti és az, amelyik szerelméhez kapcsolja. Szerelméért mindent vállal, még a halál veszélyét is.
A színházak kör vagy sokszög alakú, nyitott épületek voltak. A színpad három részre tagolódott: az előszínpad benyúlt a nézők közé, itt játszódtak az utcai jelenetek. A hátsó színpadon játszották az épületben zajló eseményeket. A felső színpadon a magasban játszódó jeleneteket (pl. : erkélyjelenet) adták elő. A köznép körülállta a színpadot, a jómódúak a körbefutó galérián, az erkélyeken foglaltak helyet. Mesterséges világítás nem volt, így csak nappal, leginkább kora délután játszhattak. Díszletek nem voltak, a darab bevezető sorai vagy a színészek párbeszédei jelezték a helyszínt és az időt. Függöny sem volt, a darabokat jelenetekre és nem felvonásokra tagolták. Csak férfiak játszottak, 12-16-an, saját korabeli, díszes ruhákban. Shakespeare egyik legismertebb és legkedveltebb műve a Rómeó és Júlia A történet már az ókorban ismert volt, Xenophon is leírta. Dante Isteni színjátékában is szerepel két hasonló nevű család, s Boccaccio Dekameronjában is található hasonló történet. Shakespeare korában eredetiségen ugyanis nem azt értették, hogy az író találjon ki egy új történetet, hanem, hogy hatásosabban tudja előadni, mint elődei.